Mostanában kaptam olyan látást, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy mostanára világosodott teljesen meg előttem az a dolog, hogy helyes-e az, ahogyan mink legtöbben, a hívők élünk.
Nagyon, de nagyon sok hívő, keresztény embert láttam, és látok, hogy így imádkoznak: Istenem add meg ezt, meg azt, add, hogy így legyen, meg amúgy...stb!
Namost gondoljunk egy picikét bele! Talán nem úgy élsz, és jársz, csinálod a dolgod, hogy megmondod Istennek, hogy "áldjál meg!", és éled az életed? Elégedett vagy magaddal, mert azt mondod, hogy hívő vagy, talán már eljutsz addig a szintig is, hogy hívőnek lenni trendi, és ettől különlegesnek érzed magad. Eltervezed a jövődet már fiatalon, lehet, hogy megvonod magad egy olyan dologtól, ami az is lehet, hogy Isten ajándéka, azt gondolod, tiszta vagy, és kikiáltod magad igazi hívőnek. Keresel 1-2 igeverset a bibliában, és megmagyarázod, hogy szerinted mit jelent. Beszélsz 1-2 emberrel, akik lehet, hogy megismerik a nézeteidet a hívő dolgokról, megismernek egy vallásos struktúrát, lehet elfogadják, nem ellenkeznek, lehet, hogy még nekik is megtetszik a trendiség, és kikiálltod, hogy MEGTÉRTEK! HÍVŐK MÁR ŐK IS!
..hmm... Azt mondja Jézus, a Lukács evangéliuma 3. rész 8. versében: "Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.". Csak akkor szabad valakiről állítani, hogy megtért, ha látszik is rajta... nem csak divatból azt mondja...vagy talán azért mert hívőnek lenni trendi, így lehet ő is elismert, stb. Lukács evangéliuma 6. rész 44. vers pedig az mondja, hogy: "Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.". A köznyelv előtt is ismeretes ez a dolog: Gyümölcséről ismerjük meg a fát. Mink milyen gyümölcsöt termünk? Hogyan szolgájuk Istent?
Meg kell azt tanulnunk, és az agyunkba integrálnunk, hogy NEM MI VAGYUNK A FŐNÖKÖK! Ne a befőtt akarja már eltenni a nagymamát! Miért döntsük el mi, hogy mik akarunk lenni? Miért hajszoljuk a saját gondolatunkat? Így szól az Úr már a megtérésre való népnek, hogy "Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR."
Én éppen az érettségi előtt állok, itt a pályaválasztás időszaka. Volt kb 2-3 hónap, mikor nagyon az ment, hogy megyek a teológiára. De ki kellett ábrándulnom ebből, mert nem erre kaptam elhívást. Koncertem volt a nyáron, lemezbemutató, sokan voltak, és én mondtam - volna - a bemutatkozó szöveget. Magamtól kellett volna, de belesültem. Ha nagy tömeg előtt vagyok, akkor leblokkol az agyam, és azt se tom mondani, hogy búú... Le kellett erről a gondolatomról tennem, mert nem Isten szerinti volt ez, és én csak karriert akartam magamnak építeni, mert azt hittem jó vagyok ilyenekben. Most ott tartok, hogy egy műszaki egyetemet fogok valószínű megpályázni, de nagyon félve, mert nem vagyok egy okos fickó, de egyben hiszem, hogy ha az Úr akarata, akkor megáld ebben...
Naszóval, a lényegre térek.
A helyesebb talán az lenne a részünkről, ha megváltoztatnák a gondolatmódunkat! Nem Isten van miértünk, hanem mink vagyunk Istenért! Isten "nem azért van", hogy megáldja az életed, hanem azért van, mert Ő a mi apánk, Ő teremtett bennünket, Ő feljebb való nálunk. Igen, Ő az atya, a mi mennyei apukánk. Te parancsolsz az apudnak? Abból áll a kapcsolatotok, hogy kérvényeket nyújtasz be neki, hogy ez kell, meg az kell, és szerbusz? Hát igen, sokaknak ebből áll. A mi mennyei atyánk szerető atya, aki foglalkozik a gyermekeivel, és szorosabb kapcsolatot szeretne veled ápolni. Én azt mondom, hogy az a helyes kapcsolat, ha azt tesszük, amit Ő mond. Azt tegyük, ami az ő akaratában van. A földi életünket ne a saját karierünk építésére használjuk fel, mert annak nincs értelme! Miért vonz az olyan, amit a rozsda és moly megemészt (Mt 6.19)?
Ő hihtetlenül tud formálni és használni bennünket a tervei bevégzéséhez. Van olyan, hogy mélységeket, nyomorúságokat kell megélned ahhoz, hogy közelebb légy hozzá! Fogadd el az ilyeneket! Sokszor el kell fogadnod a próbákat, a szenvedéseket, mert épülsz belőle, vagy éppen így használ fel! (Van olyan, hogy neked kell ellenállni, és megtagadni ördögi támadást, betegséget, bajt...de erről majd máskor szólok... :-) )
Mindened, amid van Istentől van! Mindent, amit kaptál, ajándékot, kiváltságot, helyzetet, tehetséget... azt mind-mind neki köszönheted. Akkor miért használod fel olyan célokra, amiket már tönkretett az ördög? A bibliában 4 helyen is olvashassuk azt, hogy az Úr mondja a népének, hogy "Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti istenetek Szent vagyok!".
Oda kell szentelnünk magunkat Istennek! A világtól szakadni kell, mert az szennyez, mocskol, és elszakít Istentől! Szenteld magad oda Istennek! Szenteld oda a te kezedet, lábadat, szenteld oda a beszéded, a torkod, a füled, szenteld oda a hangszered, és minden-minden mást az Úr szolgálatára! Csak őt szolgáld vele, és a világot hagyd el!
Hogy fest az, hogy előző nap elmész discoba, bálba, kocsmába, mulatsz, danolászol, majd másnap reggel csipásan felkelsz, elmész a gyülibe és ott énekled a dicsőítő énekeket? Jézus tudtom szerint azt mondta, hogy két forrásból nem jöhet egyszerre édes, és sós víz...
És mi a helyzet azzal, hogy táncolsz a mulatóhelyen, de mikor elmész az imaházba, ott hevesen tiltakozol ellene, hogy micsoda megköveznivaló, megbotránykoztató szörnyű bűn az, és elítéled, hogy azt nem szabad az imaházba, mert Istennek nem tetsző... Akkor miért táncoltál a buliban? Nem bűnöd az? Szenteld oda magad Istennek! Szenteld oda a lábadat is!
Szenteld oda a beszéded! El sem tudod képzelni, hogy a beszédnek, a kimondott szavaknak mekkora erejük van! A szellemvilágnak mozgatórugója az, hogy mit mondasz ki, mit vallasz meg. Szavakban mondod ki, mikor a másikat megáldod, mikor erősíted, mikor lelkigondozod. Azt mondja az ige, hogy "A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket" (Péld. 15.4)
Jakab 3. rész 4-18. vers kifejezi:
"...Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet! Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek."
Szenteld oda a füledet! Milyen zenét hallgatsz? Lehet, hogy nem mindenkinél olyan lényegi pont ez, de akkor is az leszel, amit megeszel! Milyen zenét hallgatsz? Lehet bele sem gondolsz, hogy miket sugároz az, ami reggelente a buszon ülve azon a vékonyka vezetéken elmegy a füledig a hallgatóba. A zene az ember életében egy olyan dolog, ami tudat alatt formálja az egyént, arra a lelkületre ami a szerzőben volt a felvételnél, a dalírásnál. Nagyon nem mindegy, hogy mi duruzsul a füledben, aztán egész nap a gondolataidban! Mondd meg, épít az, ami hallgatsz?
Tudsz valamilyen hangszeren? Milyen számokat tudnál most eljátszani? Ilyet is, olyat is? Ne szelektáld külön, hogy mit játszol a gyüliben, és mit játszol az osztálytársaidnak! Inkább ne is játsz nekik semmit se, ha nem olyanok, akik készek a dicsis dalokra! Szenteld fel a hangszered! Csak az Urat dicsőítsd! Ne akarj a világnak megfelelni! Ha a hangszered is átadod, akkor Ő gazdagon megjutalmaz!
Sokmindent sorakoztathatnék még, de egy a lényeg: "Te csak az Istennek országát keresd és az ő nagy igazságát!"
Mindezek, amiket felsoroltam nem teérted vannak. Nem azért vannak a képességeid, hogy élj vele, nem azért kaptál kezet-lábat, hogy te használd, nem azért lettél tehetséges, hogy a koncert végén megtapsoljanak! Ezek mind azért vannak, hogy Isten tudjon téged használni! Nem azért ültette beléd azokat a dolgokat, amid vannak, hogy vagyány gyerek legyél, hanem azért, hogy az Ő királyságát építsd!
Rendeld alá az akaratodat neki, és ő 100x-osan meg fog áldani! Így fogsz gyümölcsöző életet élni a Király dicsőségére!
Ámen!
